H a látlak sírni, nem fordulok el,
meghallgatlak, hogy lelked megpihenjen.
O tt vagyok csendben, ahol nem hallani hangot,
ahol egy érintés többet mond, mint száz szó.
Z ajos világban is a szívet figyelem,
nem a felszínt, hanem az emberi lényeget.
Z ord időkben meleg takaró vagyok,
nem ítéllek el – bennem békét találhatsz.
Á rnyak között is a fényt keresem,
másokban a jót – mindig azt nézem.
Á tkarolom azt, aki fél vagy gyenge,
hiszem: minden lélek önmaga szent temploma.
L elkem nem versenyez, inkább emel,
a kapcsolódásban hiszek, nem a szerepben.
L átni tanulok nemcsak szemmel, de szívvel,
minden találkozásban ott a lehetetlen kincse.
Á ldás vagyok, ha úgy döntök, azzá válok,
egy kedves szóval hidat építek száz árok fölé.
S zeretettel állok másokhoz – nem tökéletesen,
de őszintén, emberséggel – szívből, lelkemből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése