Egy csokor virágra vágyom,
nem csak színekre, nem csak illatokra,
hanem arra, aki hozza,
aki szívből szedi,
minden szálban ott él a szeretet,
az ő érzései, gondolata.
A pipacs piros lángja,
a vadkamilla selymes fehérje,
és a kis kék szál,
amit sosem tudok megnevezni –
de mindig imádtam.
Ez a csokor több, mint szín és forma,
többet mond minden szónál.
Az illata a természet csodája,
benne él az érintés,
a lélek könnyed ölelését hordozza,
nem csupán szirmok és levelek,
hanem szeretettel átitatott lélekfonalak.
Nem elég a szépség,
nem elég az illat –
az adó lelkét keresem,
az ölelés lágy jelenlétét,
amit csak egy igazán törődő kéz adhat.
Egy csokor virág –
egy lágy üzenet,
egy dallam, melyet csak a szív hall meg,
nem emberi fülekkel,
hanem tiszta lélekkel,
amit a szív ír,
s amit a szél csendben továbbvisz,
a lélek útján –
és én vágyom rá, rád, aki adod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése