„Az élet nem azért adatott, hogy sértetlenül menjünk végig rajta. Megsebzi a térdünket, összetöri néhány álmunkat, elvesz tőlünk embereket, helyeket, régi önmagunkat, aztán egyszer csak elénk tesz egy üres lapot, és megkérdezi: most mit kezdesz vele?
Én azt hiszem, élni annyi, mint minden veszteség után még egyszer hinni valamiben. Szeretni akkor is, ha már tudjuk, milyen az, amikor fáj. Újrakezdeni akkor is, amikor senki nem tapsol hozzá. Kimondani azt, amit mások inkább elhallgatnának. Verset írni abból, ami tegnap még könny volt, fényt gyújtani abból, ami egyszer sötétségnek látszott.
Nem az a fontos, hogy az élet megkímélt-e bennünket, hanem hogy a végén maradt-e bennünk valami, amit nem tudott elvenni: egy saját hang, egy szabad lélek és a bátorság, hogy azt mondjuk – ez volt az én életem, és valóban benne voltam.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése