Még érzem azt a percet, mikor hozzám érkeztél,
mellkasomra tettek, és először rám néztél.
Hallom ma is a hangod, az első kis szavad,
az első „anya” bennem örökre megmarad.
Tudom, melyik mesét kérted sok-sok estén át,
mitől féltél, mikor este sötét lett a szobád.
Tudom, mi volt az étel, amit sosem untál,
melyik szó volt az első, amit magad elolvastál.
Őrzöm a nevetésed, a könnyeid nyomát,
a felém nyúló kis kezed minden mozdulatát.
Neked gyermekkor volt, nekem egész világ,
bennem ma is élnek azok a régi csodák.
Ma tizenhét éves vagy. Csak nézlek csendesen,
a kislányból fiatal hölgy lett észrevétlen.
Tegnap még mesét kértél, ma már álmaid vannak,
előtted az évek annyi szépet tartogatnak.
Hiszem, hogy vár még rád sok öröm, szerelem,
hogy álmaid valóra válnak majd, gyermekem.
Lesznek boldog napjaid, lesz, amikor fáj,
de mindig legyen erőd felállni, hogyha muszáj.
Ha kérdésed lesz egyszer, és választ remélsz,
hívj éjjel, hajnalban, bárhol is élsz.
Ha tanácsot kérsz tőlem, mindig számíthatsz rám,
anyai szívem mindig nyitva áll, Majám.
Ma tizenhét gyertya ég, fényük érted lángol,
találd meg az életben mindazt, mire vágyol.
Ha egyszer visszanézel majd a régi évekre,
tudd, minden pillanatod őrzöm mindörökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése