Rózsák között áll egy csendes lány,
bíbor szirom hajlik homlokán.
Rózsaszál simul szíve felé,
régi emlék bújik mellé.
Szirmok őrzik sóhaját,
régi kertek illatát.
Tövis rejti bánatát,
csend vigyázza szép álmát.
Nem kérdezi, mit vitt el az ősz,
lelkében új remény nő.
Rózsaszirmon alkony pihen,
csendből születik új szerelem.
Az este leszáll a rózsakertre,
szél hajol a levelekre.
A rózsa nyílik, szív felel,
egy régi érzés ébred fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése