itt nőttem fel, itt élt az álmom.
A falu fű színe bennem él,
a Föld illata szívemben kél.
A Sebes-Körös mesél a múltról,
gyermekkorom emlékét hordozó.
Az öreg fák őrzik a csendet,
rám néznek, s újra gyerek lehetek.
Nem város ez, csak falu nekem,
de szívem dobban e földeken.
Ha belépek, érzem: enyém,
itt él a lelkem emlékek ölén.
