Itt születtem, itt is élek
az Alföld síkságán
határnál búza ragyog
aranylik a táján
Bálák pihennek a földön
arany pecsét a tarlón
újra meg újra megigéznek
fényük marad az arcomon
Itt a felhők szabadon
bejárják a kék eget
a föld felett forró légben
a nap aranya remeg
Gyermekként bálákon ugráltunk
kacagás szállt a nyárban
később gyermekeim nevettek
a bálák közt, a határban
Újra elvarázsol engem
szeretem igazán
itt dobban a szívem mélyén
az Alföld, mely az én hazám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése