Magyarországon születtem,
magyar lett az anyanyelvem.
Magyarul dobbant meg a szívem,
magyarul szólal meg a lelkem.
Magyarul ír a kezem,
magyarul szól nekem.
És amit bennem a csend vár,
az is magyarul ébred fel.
Magyar nyelv a legszebb nekem,
lelkem is így szólít engem.
Magyarul írom összes versem,
hogy is írhatnám le szebben?
Magyar nyelv a legszebb nekem,
magyarul dobban a szívem.
Magyarul írom összes versem,
ez az én igaz énekem.
Csengő, finom gondolataim,
szívet melengető magyar soraim.
Hisz a szellő is így simogatja arcom,
az eső is magyarul zuhog nekem.
Minden lélegzetem magyarnak érzem,
minden szóval közelebb lépek hozzád.
Ami bennem él, az mind hazatalál,
ha magyarul mondom ki a világra.
Magyar nyelv a legszebb nekem,
lelkem is így szólít engem.
Magyarul írom összes versem,
hogy is írhatnám le szebben?
Magyar nyelv a legszebb nekem,
magyarul dobban a szívem.
Magyarul írom összes versem,
ez az én igaz énekem.
S kifejezni a magyar nyelv szépségét,
mint eső utáni finom, tiszta levegő.
Mint ezernyi réti virágmező,
illatfelhő az ég peremén.
És ha kérdezik, miért ilyen a dalom,
minden válaszom ugyanaz marad:
magyar szóval lettem igazán otthon,
magyar szóval nyílik meg a: szabad
Magyar nyelv a legszebb nekem,
lelkem is így szólít engem.
Magyarul írom összes versem,
hogy is írhatnám le szebben?
Magyar nyelv a legszebb nekem,
magyarul dobban a szívem.
Magyarul írom összes versem,
ez az én igaz énekem.
