rebben a napfény
ablakom résén,
ülök a fényben,
várlak idézvén,
bokrokon átfut
rózsafa árnya,
mintha a kert is
téged kívánna,
sűrűsödik fenn
a sötét felleg,
villan távolban,
szívem felelget,
mélyül az égbolt,
kékje se tiszta,
tó tükrén rezzen
reszketőn vissza,
jöjj be a házba,
künn hideg árad,
hozd be a tested,
hozd be a vágyad,
hajadból áradjon
vállamra mámor,
szádról a vágyat
lecsókolom százszor,
már veri kint az
ereszt az eső,
bőrünkön ébred
a vágy, az erő,
mossa az eső
rólunk a múltat,
minden szavunkból
szerelem hullhat,
jöjj, amíg villám
hasít a tájba,
míg a világ kint
esőben áll ma,
s két külön szívünk
egy dobbanásban
összefut halkan
az esőszagú házban.
