Nem tudom, ki vagy,
csak azt érzem, egyszer majd ideérsz.
Talán fáradt szemmel olvasod,
talán épp akkor, mikor elfogy benned a remény.
Én csak itt hagyok egy mondatot,
mint mécsest az ablakban,
hogy ha sötét úton jársz,
legyen valami, ami hazahív magadhoz.
Lehet, hogy ma nehéz a vállad,
túl messzinek tűnik a reggel,
de valahol benned még moccan az élet,
mint parázs a hamu alatt.
Ne hidd, hogy minden elveszett,
mert most nem látod az utat,
van, hogy a szív lassan gyógyul,
míg a könny lassan elapad.
Tedd le egy percre, ami fáj,
pihenjen meg benned a bánat,
nem kell ma erősnek látszanod,
elég, ha megvárod a holnapot.
Mert akire egyszer rátalál egy vers,
talán épp választ keresett,
lehet, hogy ez a néhány sor
reménnyel teli új életet hoz.
