Nyár álma elrebben,
dér reszket a csendben,
nehéz bánat ébred
csöppnyi cinegében.
Dél csillaga hívja,
két szárnyát kinyitja,
de csizmát magának
sehol sem találja.
Fordul fűhöz, ághoz,
röppen a sarushoz,
ezüstfűznél lakó
Holló varga úrhoz.
Holló szól: – Hiába,
nincs időm most rája,
bíborcsizmát varrok
nagyurak lábára.
Darvaknak, gólyáknak,
messze szálló lúdnak,
csizma nem való ám
holmi kis madárnak!
Daru, gólya vonul,
vadlúd délnek fordul,
messze szállnak sorra,
búbos banka indul.
Csak csöpp cinegének
búsan szól az ének:
nincs csizma a lábán,
tél jut a szegénynek.
Keres alkonytájban,
röppen harmatágban:
– Puha csizmát kérek! –
búsan sír magában.
