odakint az Ég
lassan írni kezd
egy csepp megáll
az üvegen
pont a szemem előtt
behunyom a szemem
úgy olvasom tovább
a szoba melege
a vállamon marad
a hajam körül félhomály
az arcomon lágy derengés
minden vízcsepp
másfelől indul
és lefelé tart
lassan bennem
szétárad a béke
odakint fák állnak
fények mozdulnak
az eső vékony csíkokban
folyik le
a nevem
finom ívben összeáll
fölötte az arcom
csukott szemmel
az eső
lassan megtanulja
az arcom vonalát
