Ceruzadráma

Írtam a nagy jelenetet,

már majdnem kész is lett,

erre egy halk „reccs” szólt,

s a ceruzám ketté lett.

Megállt a gondolat,

néztem rá szomorúan,

a fél mondat ott vigyorgott,

mint aki rajtam mulat.

Elővettem másik ceruzát,

amely bírta a folytatást,

s ahogy kézbe simult szépen,

a történet ment is serényen.

Halad már a történet,

nem fenyeget semmi vész,

ha még egy ceruza feladja,

hát lesz belőle krónikás rész.

Mit ér a gondolat?

Biztatnunk kell egymást szép szavakkal,

Nem némán szólni, csak gondolatokkal,

Mit ér a gondolat, ha nem érti senki?

A szavakat tudod csak a szívekbe helyezni.

Adjunk mosolyt, és kedvességet,

Egy meleg ölelést, egy kis figyelmet,

Némán, mosoly nélkül élni olyan,

Mint a szív, mely szeretet nélkül van.