cseng a kacaj, messzire száll.
Piros arcok, vidám futás,
csizmák alatt hóroppanás.
Mint kis csillag száll a nevetés,
szél viszi szét, messzire már.
Csúszik a szánkó, hull a hó,
minden perc most csoda-jó.
Lebbenti a szél a kis kabátot,
száll a sapka, jeges kesztyű.
Földre bukfenc, aztán tovább,
mosoly száll, ez megér egy csodát.
Kutya rohan, integetnek a kis kezek,
a szívben nincs más – csak szeretet.
Gyermeki játék – ez nem álom,
szárnyal tőle a gyermek a szánon.
Havas dombon repül a szán,
szívükben él örökké tán.
Ha egyszer felnő a kicsi kéz, a láb –
az emlék a szívben örökké él tovább.
