nyár volt
a zápor után
a kövekből még
a nap heve áradt
a talpunk alá
hajad vizesen simult
a nyakad ívéhez
egy csepp elindult rajtad
és bennem ért le
közelebb húztál
tenyered a derekamra ért
a bőröm alatt
apró bizsergés gyúlt
ajkad az ajkamhoz ért
barack
eső
só
a csók íze
lassan oldódott a számban
ujjad nyoma
ott maradt rajtam
ahol a ruha vizes lett
a nyári zápor után
a válladon vízcseppek ültek
én egyenként éreztem őket
a bőrömön
szívverésemben
akkor lett a perc
olyan forró
hogy a nevem is
másképp hangzott a szádon
még most is érzem
a nyakamon az esőt
a bőrömön kezed helyét
a számon
ajkad szenvedélyét
