Barackízű nyár

nyár volt

a zápor után

a kövekből még

a nap heve áradt

a talpunk alá

hajad vizesen simult

a nyakad ívéhez

egy csepp elindult rajtad

és bennem ért le

közelebb húztál

tenyered a derekamra ért

a bőröm alatt

apró bizsergés gyúlt

ajkad az ajkamhoz ért

barack

eső

só

a csók íze

lassan oldódott a számban

ujjad nyoma

ott maradt rajtam

ahol a ruha vizes lett

a nyári zápor után

a válladon vízcseppek ültek

én egyenként éreztem őket

a bőrömön

szívverésemben

akkor lett a perc

olyan forró

hogy a nevem is

másképp hangzott a szádon

még most is érzem

a nyakamon az esőt

a bőrömön kezed helyét

a számon

ajkad szenvedélyét

Nyári zápor

Esőcseppek csillognak a napfényben,

a gesztenye lombja táncol a szélben.

Friss Föld illata száll, mint a madár,

nyári zápor ölel, simogatva, mely oly vidám.

Arcomra hull a lágy, ölelő eső,

gyermekkort idéz, ami szívemben emlékként él.

Mezítláb futottam a tócsák vizén,

nevettem a széllel, és élveztem minden percét.

A levegő tiszta, a Nap rám nevet,

szellő simít végig mezőt, hegyeket.

A zápor elcsitul, s míg a táj felragyog,

minden cseppben ott él a természet, s mosolyog.

Nyári zápor

A nyári zápor finom, hűsítő hatása,

Frissülést hoz a zöldellő, virágzó tájra,

Fényesen csillognak az esőcseppek,

Mint nedű a felhőkből, ahogy a földre érkeznek.

Piros pipacsok lengedeznek lágyan a szélben,

A gyenge záporban szinte beszélgetnek,

Madarak fürdenek, boldogan énekelnek,

A Békák brekegnek, a gólyák ebédet remélnek.

Kiállok a langyos, nyári esőbe,

Mezítláb a tócsa közepébe,

A finom zápor felüdülés nekem,

Simítja arcomat, nyugtatja lelkemet.

Gyerekkori érzés felszínre jött,

Mezítláb kacagás emléke előjött,

Csuda jó újból gyereknek lenni,

Ötvenévesen újra mindezt átélni!