Forró volt az este,
a tér még tele volt,
a távolban már dörgött,
de a zene tovább szólt.
Az első csepp lehullt,
a bőrömön végigfolyt,
te magadhoz húztál,
ajkad az ajkamhoz hajolt.
A blúzom rám tapadt,
a hajam arcomba hullt,
kezed derekamra simult,
és minden zaj elcsitult.
Csókolj újra,
csókolj újra,
míg az eső ránk zuhog,
míg a szívünk együtt dobog.
Csókolj újra,
csókolj újra,
vizes blúz a bőrömön,
forró kezed a csípőmön.
Az utcán állt a víz,
cipőm a kezemben,
mezítláb léptem hozzád,
te nevettél velem.
A zápor hullt tovább,
te közelebb húztál,
egy fordulat, és újra
a karodba zártál.
A kezed a derekamon,
tekinteted bennem ég,
nem kellett semmit mondanod,
mindent értettem én.
Csókolj újra,
csókolj újra,
míg az eső ránk zuhog,
míg a szívünk együtt dobog.
Csókolj újra,
csókolj újra,
vizes blúz a bőrömön,
forró kezed a csípőmön.
Ajkad a nyakamon égett,
kezed végigjárt rajtam,
amikor magadhoz húztál,
minden vágyam neked adtam.
Csókolj újra,
csókolj újra,
míg az eső ránk zuhog,
míg a szívünk együtt dobog.
Csókolj újra,
csókolj újra,
vizes blúz a bőrömön,
forró kezed a csípőmön.
Csókolj újra,
csókolj újra,
míg az eső ránk zuhog,
míg a szívünk együtt dobog.
Mire elállt az eső,
már ébredt a reggel,
te újra megcsókoltál,
és nem engedtél el.
Csókolj újra…
csókolj újra…
