Apró kezem markolta a magot,
szívem a tyúkok közt ritmust dobogott.
Fehér és barna tollú kis sereg,
szaladt felém, hogy reggelit vegyenek.
Ragyogott a reggeli napfény hajamban,
szél csókolta puhán a piros arcomat.
Szoknyám szélén koppant pár kis csőr,
mintha mondták volna:
„Adj még, kicsi lány, oly jó a magocskád!”
A porban táncolt a sok apró láb,
tollszárny csattogott, víg táncot járt.
S boldogan szórtam szerte a magokat,
az udvar dalolta a reggeli hangokat.
Az udvar illata friss és régi,
minden emlékem most újra a régi.
S a tyúkok közt ott volt a derű,
Körbe vettek, annyira szerettek,
ez az emlék szívembe szállt,
és őrzöm azt egy életen át.
