amit végigjártam,
kavics a talpam alatt,
por a ruhám szélén,
régi ajtók kilincse
a tenyeremben
volt bennem ember,
aki túl sokáig
mások hangján
akarta érteni magát
volt bennem nő,
aki elhitte,
hogy a szíve
csak akkor egész,
ha valaki
visszanevezi
ma már
a nevem
belülről érkezik
állok,
és a nevem
egyre pontosabban
illik rám
van bennem erő,
amit már
senkitől sem várok vissza
ami elmúlt,
helyet kapott
a gerincemben
ami most van,
az már
tartás
van bennem szó,
ami kiáll
a papír szélére,
és ott marad
írok,
mert az idő
bennem szavakká válik,
és én
verssé teszem
írok,
mert ami átment rajtam,
a kezem alatt
sorrá válik
van bennem jelen,
sűrű, eleven,
érett,
nem alkuszik
van bennem tartás,
halk,
mégis felismerhető
a múlt
már mögöttem jár
a holnap
irány
a mellkasomban
lesz bennem fény,
amely az arcomon
tanul továbbmenni
lesz bennem mondat,
amely bátran ránéz
a félelemre
lesz bennem nő,
aki nem fordul vissza
minden régi hangra
lesz bennem új lépés,
amelyhez már
én választok utat
voltam,
amikor még kerestem
vagyok,
amikor már állok
leszek,
amikor a sor
utat nyit bennem
voltam
vagyok
leszek
és az utat
én kövezem
magam előtt
