Tenyeremben az arcom –
lélekfonálból szőtt látomás,
széllel beszél a csend,
bennem érlelődik a tudás.
Áttetsző idő ring,
lassú, szelíd sodrás,
én vagyok a mozdulat,
az érkezés, indulás.
Hangom üvegfény,
benne megáll a szó,
szívem magja útra kel,
időn, téren át.
