Hófehér galamb méltósággal van jelen.
Tollazata tiszta fehérség,
szárnyai Ég emlékezetét hordozzák,
létezése szelíd, alázata természetes.
Jelenléte körül a tér átrendeződik,
a fény finomabban ér földet,
mozdulatok lassabban születnek,
valami a helyére simul.
Szemében halvány derű pihen,
mint reggeli fény a fehér kövön,
amelyet árnyék már elkerül,
és megtartja világát.
A galamb közelsége
vele együtt a bizonyosság,
a tisztaság létezik,
a láthatón túl derengve, finoman jelenlévőn.
