szomjas föld issza, s még mindig nem elég.
Kopog a csepp az ablakon, levélen,
csendes dallam ring a hajnali sötétben.
Érzem, a föld ma mélyebben lélegzik,
minden fűszál új életre ébredezik.
A fák kitárják fáradt ágaikat,
eső csókolja sápadt lombjaikat.
Örül a kert, bokor és rét,
lemossa róluk hónapok porát az ég.
Friss illat száll a nedves föld felett,
életre kel minden, mit por fedett.
A levelek közt halk zene pereg,
millió élet mond most köszönetet.
Minden megélénkül, érzem odakint,
a kert, a fák, a rét felüdül mind.
Hajnal van már, aludnom kellene,
indulnom kéne lassan ágyam fele.
De csak ülök, hallgatom az eget,
ahogy lágy esővel öntözi a földet.
Négy hónap után végre megérkezett,
s vele a táj is új erőre lelt.
Tiszta lett minden, friss lett a világ,
boldogan issza az esőt minden élővilág.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése