Sziasztok!
Volt olyan, hogy csak melóztatok, rohantatok, aztán egyszer azt kérdeztétek: mikor élünk végre?
Szürke reggel, hatra kelünk,
Ma is ugyanoda megyünk.
Öt megálló, aztán meló,
Este csak az ágy lenne jó.
Munka után hazaesünk,
Beszélgetni sincsen kedvünk.
Holnap megint ugyanaz vár,
Úgy beleuntunk ebbe már!
De bennünk pislákol a láng,
Túl súlyos lett ez a világ.
És kérdezzük: mi lett velünk?
Éltünk? Nem éltünk! Csak túléltük!
De még itt vagyunk!
És még annyi mindent akarunk!
Élni, élni!
Volt buli, tánc és szerelem,
Csalódtunk néha rendesen.
Volt, hogy az életben buktunk,
Felálltunk, ebből tanultunk.
Munka, család, számlák, gondok,
Csak teltek a hétköznapok.
Másokra mindig volt időnk,
Magunkra nem maradt erőnk.
De bennünk pislákol a láng,
Túl súlyos lett ez a világ.
Nem ennyi az élet! Ez kizárt!
Éltünk? Nem éltünk! Csak túléltük!
De még itt vagyunk!
És még annyi mindent akarunk!
Élni, élni!
Felszáll a köd, tiszta az ég,
Újra érezzük: élünk még!
Nem pislákol, lobog a láng,
Már bennünk újra él a vágy!
Az élet nekünk is jár!
Éljünk! Mire várunk hát?
De még itt vagyunk!
És még annyi mindent akarunk!
Élni, élni!
DE MÉG ITT VAGYUNK!
ÉLNI AKARUNK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése