Rügyből lett levél egy tavaszi ágon,
parányi zöld jel a végtelen világon.
Magába fogadta az esők illatát,
a nyár meleg fénye aranyozta rajzolatát.
Az ősz közeledtén a lomb egyre ritkább lett,
a levél elengedte az ágat, útra kelt.
Egyetlen szellő a magasba emelte,
a rétek szelíd csöndjét köréje lehelte.
Nem tudta, hová viszi a szél,
mégis táncolt a fényben a levél.
Az ég csak egy rés volt az ágak között,
most az egész táj köréje költözött.
Az ágon a lombnak apró része volt,
lebegve egyre tágabb köröket rajzolt.
Az avarba hullt, a szél továbbhaladt,
az elmúlt nyár fénye ereiben maradt.
Egy falevél. Minden és semmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése