Vörösen lélegzik a pohárban a bor,
fénye fölött ezüst hídra lép a Hold.
A percek lassan nyílnak, belénk simul a mámor,
s a szívet megtalálja Ámor.
A vágy körénk hajol, nem kérdez, csak figyel,
szerelmesen átölel.
A bor illatából heves történet születik,
s csókkal megpecsételődik.
Parázslik a levegő, lelkünk egymásra talál,
a pillanat csak a miénk,
szívünk halkan suttogja: maradj még,
s érzem, hogy melletted igazán élhetek én.
