Emlékek

– Mit keres egy uborka a sivatagban? – kérdezte a lány.

– Amit te – súgta a szél.

Táncolt tovább. A Nap perzselt, mégis mámoros béke lengte körül.

– Test, Lélek és víz.

– Az emlékek – javította ki a hang.

Egyetlen zöld uborka állt a homokban. Friss volt, eleven. Nem illett oda.

Megérintette. Lüktetett. A Föld megremegett, homokból ezernyi uborka bújt elő.

A lány hátrált, lélegzete elakadt.

– Mi ez? – kérdezte meglepetten.

– Az emlékeid. Mind, amit kisírtál, most felszínre tört.

Az uborkák lángra gyúltak – élettel, mámorral. Illat, szín, lepte el a végtelen homokot.

A lány nevetve táncolt tovább.

Most már tudta: az emlékektől nem kell többé félnie.

A szerelem

Szerelem az, mikor a másik szeme,

titkok kapuja, tüzed örök mezeje.

Mikor minden szava dallam neked,

s érintése láng, mely el nem enged.

Benne lenni olyan, mintha hazatérnél,

ahol nincs idő, nincs félelem – csak fény,

ahol szívdobbanásod egy vallomás,

s az együttlét maga az oldódás.

Két lélek, mikor egymásra talál,

egymásban élve halhatatlanná vál.

Egyetlen érzés, mely az életet tölti,

s a szerelem teljesen átöleli, betölti.

Ezért vágyja minden szív ezt az érzést,

mert benne lüktet a vágy – özönként.

A másik szívének ritmusát ölelni,

meglátni magad benne, és benne elveszni – szeretve elmerülni.

Szerelem az, mikor nincsenek szavak,

a csendben rejlik mi igaz.

Mikor két testben egyetlen lélek él,

s a két világ végleg összeér.

Ezért akarjuk újra, újra megélni,

hogy szeretni tudjunk, és szeretve lenni.

Mert mikor finoman simítjuk egymást,

lelkünk szárnyal, éget az izzó vágy.

Kívánjuk, bár sosem érne véget –

maradni ebben a létben, szerelmes ölelésben,

és örökké ezt érezni:

Szerelmes mámorból soha fel nem ébredni.

Úgy sétálnék veled

 

Úgy sétálnék veled az esőben
Bőrig ázva, kézen fogva,
Nevetve, kacagva, csókolva,
Vizesen jól összebújva!

Táncolnánk a tenger homokjában
Elázott, tapadó ruhában,
A lemenő Nap sugarában,
A szerelemtől mámoros világban.

Egymás szemébe néznénk,
Pillantásunkkal mindent
Megigéznénk, ujjainkat
Egymás hajába túrnánk,
Nedves csókjainkat kóstolgatnánk