Pulóvered a széken. Megérintettem,
és az ismerős, mély illat hirtelen közelebb volt,
mint bármelyik emlék.
Belefúrtam az arcom az anyagba.
Egy darab belőled velem marad.
A szoba hallgatott.
A tested már távol,
de a mozdulat él tovább:
ahogy egy estén magadhoz húztál.
Az illat kísér.
Te mentél tovább.
A szerelem mégis bennem él,
mint egy fénykép –
az illat lassan átköltözik belém,
rajtam él tovább.
