Csendben érkezik - Reményik Sándor „Csendes csodák” című versének ihletésére írtam ezt az evokációt

Ne várd, hogy hangos jel legyen,

az ég sem nyílik meg neked,

a csoda néha csak annyi,

hogy béke érinti szíved.

Ott van egy pillantásban,

kézben, mely megsimogat,

egy levélben, tavaszi szélben,

fényben, mely rád mosolyog.

Ott van a reggel csendjében,

víz tükrében, odakint,

s fáradt lelked mégis képes

észrevenni a jót megint.

Ne a nagy csodát keresd,

mely messziről ragyogva jön,

a legszebb ajándékban olykor,

amikor Isten csendje köszön.

Születésnapomra magamnak

Van egy nap, amikor a fény külön nevet visel,

amikor az idő egy pillanatra megáll,

és csendben körém gyűlik minden,

ami valaha fontos volt, és ami még csak most érkezik.

Ez a nap most az enyém.

Bennem nem csak évek élnek,

hanem történetek, amelyek túlmutatnak rajtuk,

egy szív, amely akkor is ad, amikor fáradt,

és egy lélek, amely még mindig képes hinni a szépségben.

Hordozom ezt a halk erőt.

Kevés ember tud úgy jelen lenni,

hogy közben másoknak is helyet teremtsen.

Ma semmit sem kell bizonyítanom.

Elég, hogy vagyok.

Kívánom magamnak, hogy legyen mellettem valaki,

aki úgy lát, ahogy én látok,

aki megérti a mélységet bennem,

és nem fél attól, amit ott talál.

Kívánom magamnak, hogy a hátralévő éveimben

a könnyedség jelen legyen,

és hogy egyszer csak természetes legyen az életem.

Boldog születésnapot magamnak.

Ez a nap nem csak egy dátum.

Ez egy emlékeztető arra,

hogy minden nap ajándék.

www.muzsakkonyvtara.hu

Ajándék

Az ajándék bennem mélyen égő fény,

csontjaim csöndjében lüktetőn remény,

nem tárgy, csak áradó, szelíd jelenlét,

mely benned is ébreszt egy alvó tüzet.

Mint föld alatt induló titkos patak,

mely kőszíven át is halkan utat tör,

nem kér jutalmat, nem vár érte semmit,

csak zölddé varázsolja a hallgatag hegyet.

Ha adok, nem fogyok, csak tágul az ég,

mint alkonyban mélyülő bíbor vidék,

mert ami bennem fény, benned is él –

és így lesz az ajándék örök, közös tér.

www.muzsakkonyvtara.hu

Fehér ajándék

Hó, végre hó,

csupa fehér, csupa tisztaság.

A fákon hópamacsok pihennek,

ágakra ül a tél varázsa.

Nézem, mint egy gyermek,

régen látott csodát.

Gyúrom a havat a kezemmel,

ujjaim közt a tél időzik.

Jégcsapokat leveszek,

hagyom szétolvadni, mint rég,

sok-sok év után visszatér

ez a ritka, fehér ajándék.

Ropog a hó a talpam alatt,

régi hang ébred bennem fel,

sok-sok év után újra hallom,

ezt a régi, kedves hangot.

Ajándék a szemnek,

ajándék a szívnek,

ajándék mindenkinek,

a tél szerelmeseinek.

www.muzsakkonyvtara.hu

Fenyőillat és gyertyafény

Hó szállingózik,

lassan új ruhát kap a táj,

csend ül a földre –

ilyenkor minden szív hazatalál.

A lámpafény lágyul,

az este ünnepre vár,

s egy halk harangszó messziről

békéről és csodáról mesél már.

A konyhában kalács sül,

jó illata hív haza,

az asztalon gyertyafény táncol,

s a lélek ünnepi díszbe öltözik ma.

A mosoly most ajándék,

a tekintetek csillognak,

a szavak szeretetből fakadnak.

Kéz a kézben

végre minden lélegzet megpihen,

a szeretet a szívekben él szelíden.

A szív ma csendben nyílik,

mert érzi: angyalok oltalma védi,

és a múlt minden bánata

meg sem érinti.

Kint a táj hideg, hófehér,

jégvirágot rajzol az ablaküvegre,

bent a szoba melegében

ring a béke.

Karácsony estjén

ma mindenki megtalálhatja azt,

akihez tartozik –

a szeretet ünnepén

angyalok üzenete

a szívekbe költözik.

www.muzsakkonyvtara.hu

Megérkezett a Mikulás

Hull a hó a kis utcára,

Mikulás lép a hóba.

Piros zsákja csörren, zörren,

csoki lapul benne bőven.

Kis csizmák sorban állnak,

a Mikulásra tisztán várnak.

Izgatott már minden gyermek,

aludni is alig mernek.

Reggel aztán boldogan,

csizmát nézik álmosan.

Boldogság és kacagás,

megérkezett a Mikulás!

www.muzsakkonyvtara.hu

Mikulás… itt vagy már?

A hópihék szállnak,

csengő cseng a szánon,

piros szánja suhan,

felhők havas habjain.

Csizmák sorba állnak,

Mikulásra várnak,

kandallóban fény lobog,

minden szív már mosolyog.

Manók pakolnak szépen,

suhan a szán az égen,

csoki, játék, kedv, nevetés,

minden gyerek ajándékot remél.

Reggel csoda vár,

Mikulás boldogan megy tovább,

üres lett a piros zsák,

minden csizmában ott lapul a sok finomság.

Őszi gesztenyedal

Lehull a levél, zizeg az avar,

gesztenye koppan, gurul, ahogy akar.

Barna kabátja fényesen csillan,

gyermekkezek közt gurul gyorsan.

Kosárba gyűlnek a kincsek szépen,

játék születik kicsi kezecskékben.

Ősz ajándéka: öröm, derű,

kosárnyi csoda — szívükbe kerül

Az Élet ajándéka

Az eső csendesen hullott, mintha az ég könnyei puhán cirógatnák a földet. A felhők mögül halvány arany fény derengett, s az őszi lombok színei táncot jártak a szélben. A rét közepén egy idős házaspár állt, cipőjük alatt csobbanva gyűlt a pocsolya vize, hajukban az ősz fehérsége ragyogott, mint az idő ajándéka.

– Nézd csak, milyen szép – mosolygott az asszony, miközben szorosabban fonta karját férje nyaka köré. – Az eső illata mindig a fiatalságunkra emlékeztet.

– És arra a napra, mikor először kértelek fel táncolni – felelte a férfi, szeme csillogott a szürke felhők alatt is. – Ugyanilyen eső volt, és te ugyanolyan szép voltál, mint most.

A nő felnevetett, hangja tisztán csengett, akár egy harangszó. Szoknyája körbe libbent, amikor férje megforgatta, cipőjük alól vidáman fröccsent szét a víz.

– Bolond vagy – mondta játékosan, de arcán ott égett a boldogság. – Az emberek kinevetnek minket.

– Hadd nevessenek – felelte az öreg, miközben szorosabban magához húzta. – Mi tudjuk, mi az élet igazi öröme.

Táncoltak a rét közepén, miközben az esőcseppek úgy hullottak rájuk, mintha az ég is tapsolt volna. Körülöttük a természet ünnepet ült: a távolban lovak lépdeltek békésen, a patak vidáman csobogott, a fák lombjai alatt vöröslő bogyók izzottak.

A férfi lehajolt, ajka a nő homlokához ért. – Ígérd meg, hogy mindig táncolunk, amíg csak lélegzünk.

– Ígérem – suttogta az asszony, könnyei összekeveredtek az esőcseppekkel. – Mert táncolni veled olyan, mintha a szívem örökké fiatal maradna.

És így, az esőben, őszi fényben, összefonódva táncolt két lélek, akik tudták: az élet igazi ajándéka nem más, mint az a pillanat, amikor ketten egy ritmusra dobban a szívük.

16 év csodája

Apró csodát láttam, mikor először megpillantottalak,

tudtam, hogy az Istentől ajándékba kaptalak.

Óvtalak minden percben, szívem ölelésében,

szeretetem ragyogott utadon, a fényességben.

16 lettél, szinte már felnőttél,

álmaid kapuján bátran átléptél.

Legyél mindig önmagad, szabad és tiszta,

szíved dalát hallja meg a világ, hiszen olyan tiszta.

És bár az idő visz majd új utak felé,

szívem fénye mindig elkísér,

Amit beléd írt a szeretet szava,

végig életed része marad.

Édesanya szíve /Anyáknapi vers. /

Volt sok küzdelmes, virrasztott éjszaka,

amikor a fáradtság csendben átölelt,

és könnyeim, mint nesztelen esőcseppek,

az udvar csöndjében találtak menedékre.

 

Ölemben mesék születtek,

puha szavakból, végtelen türelemből fonva,

s minden dobbanó szívdallamom értük szólt,

értük lobbant, mint halk, örök mécses a sötétben.

 

Nem számított a kimerültség,

nem számított a néma fájdalom,

mosolyt festettem az arcomra,

és szelíden ringattam tovább a gyermekeimet.

 

Életemnél is jobban szerettem őket,

óvtam, védtem, mint a hajnal első sugarát,

minden nap, minden perc ajándékká vált,

mert anyjuk lehettem – a legnagyobb csoda számomra.

 

Tanítottam őket, nemcsak a betűk tengerében,

hanem a lélek igaz útjain is,

s engedtem, hogy szabadon szárnyaljanak,

mögöttük rejtve mindig a szeretettel kikövezett utak.

 

Ma is ott vagyok nekik:

láthatatlan támasz, hűséges fény a lelkükben,

megszámlálhatatlan ölelés, kimondatlan imádság,

örökké szerető, mindig várakozó szív.

 

Édesanya vagyok – adva, remélve,

könnyekkel, mosollyal, végtelen hittel.

Ez vagyok én.

Ez az én örök ünnepem.

 

Tiszta szívek Karácsonya

Szegény család szomorkodik,

Karácsony este közeledik,

Hat gyerek várja izgatottan,

Szívük szakad meg a bajban.

Édesanya, okos asszony,

Összehívja a családot,

Elmondja a gyerekeknek:

Ajándékot készítsenek.

Színes papír, kis ragasztó,

Nem is kell más hozzávaló.

Egyet készít mindenki,

Ami majd a fát díszíti.

Meleg kalács sült illata,

Karácsony szép pillanata.

A díszek a fára felkerültek,

Kicsi szívek megörültek.

Hirtelen nagy fényesség lett,

A fa alatt ajándék lett,

Angyali üzenet érkezett,

Minden szem megkönnyezett.

A fán a díszek életre keltek,

Szívformává átöltöztek,

Szívvel, szeretettel készültek,

Sok csokivá teremtődtek.

Volt nagy öröm, kacagás,

Boldoggá vált a nagy család.

Szívük olyan tiszta volt,

Az angyal ezt tudta jól.

Tiszta szívek Karácsonya,

Angyal, ki mindezt jutalmazta.

Boldogan nézte a családot,

A szeretet mindent elvarázsolt.

Mikulás zsákja

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Mikulás, Mikulás, szánnal jössz,

Fehér szakállal, piros kabátban,

Csengettyűk hangja messze szól,

Hozod a meglepetést, hozod a jót.

A hóban csendben lépkedsz,

Lelkedben boldogság, szeretet,

Hozol a kicsiknek mosolyt,

A nagyoknak örömet, csuda jót.

Ajándékot, örömet szétszórod,

Minden kisgyerek szívébe,

Mikulás, te vagy az ünnep fénye,

Szeretetet viszel mindenki szívébe.

Zsákodban ajándékok, sok-sok csoda,

Téli mesék, játék, édes falatok,

Mikulás, te minden kicsi szívet örömmel megtöltesz,

A zsákodból az egész világra jut bőven.

Szellő az ajándék

 

Zsófi szülei izgatottan várták a pillanatot, hiszen ma van kislányuk születésnapja. Pici korától imádta a lovakat. Édesapja felvette őt, és kivitte az udvarra az anyukájával. Apukája mosolyogva megszólalt:

– Kislányunk, ő a tiéd. A neve Szellő!

Zsófi szemei az örömtől könnybe lábadtak. Oda ment Szellőhöz, megsimogatta, és azt súgta a fülébe:

– Szia, Szellő! Mi most már összetartozunk!

A kislány a szeretetével örökre összekötötte Szellőt és saját magát. A világ legszebb születésnapi ajándékát kapta.