Hála olvasóimnak

 

Hála nektek, kik olvastok engem,

szavaitok fényt gyújtanak bennem.

Mint halk mécses az alkonyi éjben,

úgy őrzöm őket szívem mélyében.

Kik elfogadtok úgy, ahogy vagyok,

kik szeretettel mellettem álltok,

egy-egy mondatotok virágot fakaszt,

szívembe hoz egy újabb tavaszt.

Minden kedves szó egy apró üzenet,

mely átölel, ha elfárad a lelkem.

Hálám felétek, mint folyó, szalad –

köszönöm, hogy olvassátok szavam.

Köszönöm, hogy vagytok!

Köszönöm, hogy vagytok –

mint fény a reggeli harmaton,

mint halk mosoly egy ismerős arcon,

mint csend, mi megért szavak nélkül is.

Köszönöm, hogy olvastok,

hogy szívetekben visszhangzik a szó,

amit tintából álmodtam,

és lélekből szőttem valóra.

Köszönöm, hogy figyeltek,

mint Ég a Földre néz,

mint erdő hallgatja a szelet –

oly halk, s mégis végtelenül mély.

Ismerősök, rokonok,

barátok és új felfedezők –

mindenki, ki egyszer csak megállt

és belelapozott az álmomba:

Hálás vagyok értetek.

Szívetek melegéből épül

minden szó, minden sor,

minden híd köztem és köztetek.

Legyetek áldottak,

akik olvastok, értetek írok.

Ti vagytok a lámpás

ebben a nehéz világban.

Ötvenéves lettem

Ötvenéves lettem,

Még most születtem,

Elszálltak az évek,

Mint a felhők az égen.

Néha sütött a nap,

Olykor beborult az ég,

Szakadt az eső, villámlott,

Szélviharral támadott.

Így volt minden szép és jó,

Mert az élet egy nagy folyó,

Mely a tengerbe áramlik,

Évek alatt kincsé válik.

A kincs az élet, én értékelem,

Minden percét ünnepelem,

A szívemmel szeretetet adok,

S a szeretetért köszönetet mondok.