Hála ring bennem,
mint hajnal a dombok fölött,
arany szálakkal érkezik hozzám,
megsimítja a vállamat.
Fohász emelkedik felőlem,
szelíd lánggal az Ég felé,
Teremtő ereje árad át rajtam,
mint forrásvíz a száraz Föld szívén.
Fény érinti arcomat,
szeretet ül a mellem közepén,
átölel Isten láthatatlan jósága,
és szívem végre otthonra talál.
Segít a kéz, amely láthatatlan,
segít a kéz, amely belülről tart,
és amerre indulok,
ott puhább lesz alattam az út.
Tudom, hogy tartozom valahová,
hogy hív az Ég,
és válasz érkezik hozzám
minden felnéző mozdulat után.
Szívem kinyílik,
mint napra forduló virág,
s bennem él tovább Isten neve,
hiszen szeretet vesz körül.
