Csendben érkezik - Reményik Sándor „Csendes csodák” című versének ihletésére írtam ezt az evokációt

Ne várd, hogy hangos jel legyen,

az ég sem nyílik meg neked,

a csoda néha csak annyi,

hogy béke érinti szíved.

Ott van egy pillantásban,

kézben, mely megsimogat,

egy levélben, tavaszi szélben,

fényben, mely rád mosolyog.

Ott van a reggel csendjében,

víz tükrében, odakint,

s fáradt lelked mégis képes

észrevenni a jót megint.

Ne a nagy csodát keresd,

mely messziről ragyogva jön,

a legszebb ajándékban olykor,

amikor Isten csendje köszön.

Az Ég felé (Fohász)

Hála ring bennem,

mint hajnal a dombok fölött,

arany szálakkal érkezik hozzám,

megsimítja a vállamat.

Fohász emelkedik felőlem,

szelíd lánggal az Ég felé,

Teremtő ereje árad át rajtam,

mint forrásvíz a száraz Föld szívén.

Fény érinti arcomat,

szeretet ül a mellem közepén,

átölel Isten láthatatlan jósága,

és szívem végre otthonra talál.

Segít a kéz, amely láthatatlan,

segít a kéz, amely belülről tart,

és amerre indulok,

ott puhább lesz alattam az út.

Tudom, hogy tartozom valahová,

hogy hív az Ég,

és válasz érkezik hozzám

minden felnéző mozdulat után.

Szívem kinyílik,

mint napra forduló virág,

s bennem él tovább Isten neve,

hiszen szeretet vesz körül.

www.muzsakkonyvtara.hu