Az élet nálam hosszú utazás,
minden kanyar emlékbe hajlik vissza.
Viszek magammal elhallgatott szavakat,
és mindazt, ami egyszer bennem maradt.
Állomások jönnek – arcok, terek, idők,
van, ahol megpihen bennem a fény.
Van, ahol fájdalom ér,
a csend megtanít figyelni.
A veszteség súlya is irányt ad,
a fájdalom mélyebb térképpé válik.
Amit elengedek, helyet nyit,
s új lépések születnek.
Az út alatt formálódik a nevem,
a hang, amely már az enyém.
Minden bennem mozdul tovább,
ahogy haladok – a választás az enyém.
