Szerelmes falevél

A szél karja felkap,

gyengéden emel, ringat,

engedem magam, lebegve, könnyedén,

mintha mindennel eggyé olvadnék.

Ősz illata ölel körbe,

a levelek zizegése lágy dallam,

minden rezdülés a szívemhez ér,

és én szabad vagyok, a szél ölében táncolok.

Föld hív, vár, befogad,

érintése átformál, megnyugtat,

falevél vagyok, szállok a levegőben,

és mikor földet érek,

szerelmesen egy szívbe betérek.

Szerelmes falevél hangos vers

 

Horváth Ákos színművész előadásában .

 Köszönöm szépen ezt a csodálatos előadást.

Szerelemes falevél 

Elmúlás

Sétálok a megsárgult faleveleken,

A fák között, melyek még szépen tündökölnek,

Pompáznak megannyi ezernyi színekben.

Egy falevél a kezembe hull éppen.

A fák susogása zene a füleimnek,

A hulló falevelek az elmúlásról beszélnek.

Tenyeremben hullva egyikük elmondja:

Az elmúlás szomorú, szúr mint a töviskoszorú.

Mint ahogy a fák télen megpihennek,

Álmukból tavasszal újra felébrednek,

A szív is elfárad, megújulásra vágyik,

A szeretettől újra pompázva virágzik.