Menj el, kishajó

 Menj el, kishajó!

Nincs rajtad cím, se név.

Te mégis tudod, kihez mész.

Rajta van már minden,

amit nem mondtam el.

Ebből a levélből lettél.

Minden ugyanott van,

csak te nem vagy benne.

Szól még a régi szám,

de nélküled már nem ugyanaz.

Hazamegy mindenki,

én még nem indulok.

Ott már nem lelem helyem.

Vízre teszlek én,

menj el, kishajó!

Menj, míg el nem visz a folyó.

Ha egyszer rád talál,

nem kell rajtad a név.

Tudni fogja, kitől jöttél.

Minden ugyanott van,

csak te nem vagy benne.

Szól még a régi szám,

de nélküled már nem ugyanaz.

Hazamegy mindenki,

én még nem indulok.

Ott már nem lelem helyem.

Ne írj vissza, inkább gyere el.

Ha még hiányzom, mondd ki most nekem.

Ne írj vissza, inkább gyere el.

Ha még hiányzom, mondd ki most nekem.

Dám-dám-dám, durá,

Dám-dám, duráppá,

Dám-dám-dám, daruppá dé.

Dám-dám, duráppá,

Dám-dám-dám, durá,

Dám-dám-dám, daruppá dé.

Minden ugyanott van,

csak te nem vagy benne.

Szól még a régi szám,

de nélküled már nem ugyanaz.

Hazamegy mindenki,

én még nem indulok.

Ott már nem lelem helyem.

Dám-dám-dám, durá,

Dám-dám, duráppá,

Dám-dám-dám, daruppá dé.

Dám-dám, duráppá,

Dám-dám-dám, durá,

Dám-dám-dám, daruppá dé.

Minden ugyanott van,

csak te nem vagy benne.

Szól még a régi szám,

de nélküled már nem ugyanaz.

Hazamegy mindenki,

én még nem indulok.

Ott már nem lelem helyem.

Minden ugyanott van,

csak te nem vagy benne.

Szól még a régi szám,

de nélküled már nem ugyanaz.

Hazamegy mindenki,

én még nem indulok.

Ott már nem lelem helyem.

Angyal, hallasz engem?

 Egyszer egy hang azt mondta nekem:

ha elfogy az út, ne félj.

Van, aki melletted marad,

amikor benned leszáll az éj.

Ha egyszer rád borul az éj,

ne félj attól, ami vár.

Hallgasd a hangot odabenn,

az visz majd tovább.

Angyal, hallasz engem?

Ne engedj el, fogd a kezem.

Angyal, hallasz engem?

Maradj, míg fény gyúl odabenn.

Ha vihar jön szembe veled,

és nem látod már az eget,

az út nem ér véget még,

őrizd tovább a hitedet.

Angyal, hallasz engem?

Ne engedj el, fogd a kezem.

Angyal, hallasz engem?

Maradj, míg fény gyúl odabenn.

Ha elfárad a szív,

és nem marad más, csak a csend,

egy halk hang még visszahív:

„Ne félj, én itt vagyok veled.”

Ő az angyal, akire vártál.

Angyal, hallasz engem?

Ne engedj el, fogd a kezem.

Angyal, hallasz engem?

Maradj, míg fény gyúl odabenn.

Lelkem is Magyar

Magyarországon születtem,

magyar lett az anyanyelvem.

Magyarul dobbant meg a szívem,

magyarul szólal meg a lelkem.

Magyarul ír a kezem,

magyarul szól nekem.

És amit bennem a csend vár,

az is magyarul ébred fel.

Magyar nyelv a legszebb nekem,

lelkem is így szólít engem.

Magyarul írom összes versem,

hogy is írhatnám le szebben?

Magyar nyelv a legszebb nekem,

magyarul dobban a szívem.

Magyarul írom összes versem,

ez az én igaz énekem.

Csengő, finom gondolataim,

szívet melengető magyar soraim.

Hisz a szellő is így simogatja arcom,

az eső is magyarul zuhog nekem.

Minden lélegzetem magyarnak érzem,

minden szóval közelebb lépek hozzád.

Ami bennem él, az mind hazatalál,

ha magyarul mondom ki a világra.

Magyar nyelv a legszebb nekem,

lelkem is így szólít engem.

Magyarul írom összes versem,

hogy is írhatnám le szebben?

Magyar nyelv a legszebb nekem,

magyarul dobban a szívem.

Magyarul írom összes versem,

ez az én igaz énekem.

S kifejezni a magyar nyelv szépségét,

mint eső utáni finom, tiszta levegő.

Mint ezernyi réti virágmező,

illatfelhő az ég peremén.

És ha kérdezik, miért ilyen a dalom,

minden válaszom ugyanaz marad:

magyar szóval lettem igazán otthon,

magyar szóval nyílik meg a: szabad

Magyar nyelv a legszebb nekem,

lelkem is így szólít engem.

Magyarul írom összes versem,

hogy is írhatnám le szebben?

Magyar nyelv a legszebb nekem,

magyarul dobban a szívem.

Magyarul írom összes versem,

ez az én igaz énekem.