Ti vagytok, kik láttátok a hajnalokat,
s most szelíd alkonyfényben pihentek,
szemetekben múlt századok ragyognak,
ráncokban annyi út, annyi emlékezet.
Kezetekben ott a múlt nyoma,
a munka, a gondoskodás, a hit,
a lassuló lépések csendes csodája
minden pillanatot méltósággal ölel át.
Ti vagytok a gyökér, melyből erő fakad,
a fa, mely lombot hajtott nemzedékeknek,
s ahogy az idő hajolt fölétek halkan,
úgy hajlok meg én is tisztelettel előttetek.
Mert idősnek lenni: kincs és áldás,
szívben hordozott szeretet és béke,
minden szavatok élő tanítás,
mely bennem örökké tovább él.
