A fény ma rátok hajol az égből,
mint áldott csönd egy templomi zenéből.
Szívetek összefonódik, mint két kéz,
mely hűséget ígér – szelíden és mélyen.
Ma még csak léptek az úton,
de lábnyomaitok már egy irányba futnak.
A szeretet – ha gondosan ápoljátok –
örök kertté virágzik, s benne csoda lakik.
Legyen otthonotok fészek és menedék,
nevetés és csend, öröm és reménység.
Legyen minden nap új választás a jóra,
és a szemetekben tükröződjön a fény pillanata.
Kívánom nektek, hogy ha jön a vihar,
legyetek egymásnak a csend és a part.
Hordozzatok együtt terhet és álmot,
mint Ég a Földet – hűséggel, szelíden, átkarolva egymást.
És amikor majd sok-sok év után
megálltok kéz a kézben újra a hajnalnál –
a szívetek súgjon csendesen egy dalt:
„Ez az út örök volt. És mindig veled akartam.”
