Zambia földjén zeng a hajnal,
Zalaegerszeg városa álmodik a dallal,
Zoltán lépdel, szívében remény,
Zita mosolya maga a fény.
Zöld zab hajladozik a határban,
Zebra vágtat messze, napsugárban,
Zászló lobban fenn az ég felé,
Z betű verse érkezik az olvasó elé.
Zoltán szól: „Gyere, Zita, velem,
Zala partján szebb lesz a szerelem.”
Zab illatát hozza a nyári szél,
Zambia tájáról régi dal mesél.
Zebra patája porfelhőt kavar,
Zászló selymén megpihen a nyár,
Zita nevet, Zoltán ráfelel,
Zeng a vidék, s a szív ünnepel.
Z betűből lett ez a kis versike,
Zöld rétet simogat a nyári nap melege,
Zambiában zebra jár a szavannán,
Zászló leng Zalaegerszeg határán.
