Egyszer egy hang azt mondta nekem:
ha elfogy az út, ne félj.
Van, aki melletted marad,
amikor benned leszáll az éj.
Ha egyszer rád borul az éj,
ne félj attól, ami vár.
Hallgasd a hangot odabenn,
az visz majd tovább.
Angyal, hallasz engem?
Ne engedj el, fogd a kezem.
Angyal, hallasz engem?
Maradj, míg fény gyúl odabenn.
Ha vihar jön szembe veled,
és nem látod már az eget,
az út nem ér véget még,
őrizd tovább a hitedet.
Angyal, hallasz engem?
Ne engedj el, fogd a kezem.
Angyal, hallasz engem?
Maradj, míg fény gyúl odabenn.
Ha elfárad a szív,
és nem marad más, csak a csend,
egy halk hang még visszahív:
„Ne félj, én itt vagyok veled.”
Ő az angyal, akire vártál.
Angyal, hallasz engem?
Ne engedj el, fogd a kezem.
Angyal, hallasz engem?
Maradj, míg fény gyúl odabenn.
