Bennem is annyi a szó,
mint harmat a fűszál hegyén –
csendbe rejtett gondolat,
érintetlen, puha remény.
Reggel van,
s a szív is újraírja önmagát.
A napsugarak szelíden simogatják arcom,
a hűvös levegő felébreszt,
s lelkem a szavakat varázsolja sorokká.
E csodás reggel ragyogó napot ígér,
mint egy álom, mely valóra válik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése