fényeit csöndbe hajtja már a világ.
Odabújnék… egy szív mellé halkan,
mint Hold a tóra, vágyban, szavakban.
Álmot szőne nekem mint szerelmes takaró,
ölelése lágy lenne, mint holdfény a bőrön.
Puha lehelet, egy meleg tenyér,
melyben a szív már nem fél, csak vágyban ég.
Suttogok csendesen, ha hallaná valaki,
ki ringatna engem, lágyan szerelembe.
Ki szívében hordana, mint csillag az eget,
és őrizné szívében az én szerelmes lényemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése