ahol a tenger csókot ad az égnek,
ahol a csend is szívdobbanás,
s a nap úgy búcsúzik,
mintha csak értünk született volna.
Te meg én –
nem kérdezünk semmit,
mert a szív már mindent tud.
Ezer élet vándorlása
egyetlen ölelésbe tér haza.
A válladra hajtom a múltam,
te a szívedbe írod
a közös életünk dalát.
Nincs várakozás, csak szerelem,
csak az örök most –
ahogy rám nézel.
A lelkem hazatalált a tiédben,
mint esőcsepp a tó tükrén,
mint hajnalfény a nyíló virágon.
Nem kell szó,
mert a csendben él a szerelmünk.
Te meg én –
egy vágy, amit csillagok írtak,
egy álom, amit valóság ölel,
egy ígéret, ami életre kelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése