a Föld nehéz ölelésében
lép a lélek, mint kövek között a vízcsepp,
minden mozdulata emlékezés.
Öröm az, ami szívből fakad,
mint hajnalban a fény,
mely nem kérdez, csak simogat,
és megtalálja azt, aki nyitva van.
Adni jó –
nemcsak kézzel, de jelenléttel,
egy pillantással, egy verssel,
melyben elfér egy egész világnak szánt szeretet.
A Földi élet létezése
közt csodás ragyogások élnek,
mint fényfoltok egy régi vásznon,
amikor a nap végigsimítja a múltat.
Pillanatok, melyek nem látszanak,
csak érezhetők,
mint amikor a szív összeér egy másik szívvel,
szavak nélkül.
Ez az érzés… ez a valódi öröm:
hogy vagy, és adsz, szívből,
csöndesen, lágyan,
mert tudod: itt lenn, az anyagon,
minden fény egy új remény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése