ablakok egy másik tájra.
Nem menekülés — inkább
hazatalálás, amikor szétszór a világ zaja.
Kinyitok egy könyvet, és az idő megáll.
Nem sürget senki, nem hív vissza semmi.
A gondolatok leülnek mellém,
és végre csendben maradnak.
Minden könyv egy kéz,
amely nem ér hozzám, mégis megérint.
Szavakból épít hidat
a szív és a megértés között.
Van bennük valami ismerős melegség,
amit nem tudok kimondani, csak érezni:
mintha valaki rég tudná helyettem is,
mit keresek magamban napok óta.
Mert amikor olvasok,
nem maradok egyedül.
A könyvben mindig van egy szoba számomra,
ahová hazaérhetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése