Sebben is él

A természet oly csodálatos –

a sebben is él.

Kivágott törzs áll a fény alatt,

törzsében múlt idő emlékei remegnek,

a balta bennmaradt mozdulat,

egy döntés súlya.

Virág nyílik ott,

ahol végnek hittük.

A Föld tud valamit, amit az ember felejt –

hogy a törés átjáró,

és a zuhanás irányt vált.

Közöny jár körülöttünk,

tekintetek elcsúsznak,

szívek takarékra zárva.

A természet közben beszél.

Csenddel.

Színnel.

Növekedéssel.

A virág élni akar,

a gyökér kapaszkodik,

a fény visszatér.

Aki fájdalmat hord,

ugyanebből a törzsből sarjad,

várja a saját idejét.

Ahol kivágták az életet,

ott új nyelven szólal meg.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pünkösdi lehelet

A csendben lágy szél ébred –

Isten Lelke útra kel.

Végigsuhan a nyitott szíveken,

s ott marad, ahol béke terem.

Tűz lobban, mely nem perzsel,

lángja tisztít, nem éget,

könnyet csal a szemekbe,

s feloldja a régi terheket.

Ott állsz, ahol már nincs beszéd,

csak a csend imádkozik benned.

Ahol a Lélek szárnyra kel,

ott minden seb gyógyulásra lelhet.

Pünkösd nem csupán ünnep –

hanem szíved mélyén születő ébredés.

Egy pillanat, mikor megérted:

nem vagy egyedül – Isten benned él.

Nyitott seb

Valaha elmúlik? – kérdi a szív,

szúr, mint tüske, mi rég bent rekedt.

Hull, és csak hull a könnyem,

minden csepp egy szeretet-csepp,

neked, ki sosem szeretett igazán.

Nem tudod, mennyi fájdalmat adtál,

nem láttad, mit hozott a csended.

Soha nem adtad azt, amire vártam:

a tiszta, őszinte szerelmet.

Pedig én szerettelek,

nem játszottam, nem titkoltam,

kitártam mindent, szívemet,

a legbelsőbb lényemet.

És most… most végleg elmegyek.

Lépésről lépésre,

még ha minden lépés ég is.

Te már nem leszel velem,

mert az idő elválasztott minket.

A seb még nyitott.

De lassan gyógyul,

a fájdalom nélküled más lesz.

Akkor már nem te fogsz hiányozni –

csak az emléked, az ölelésed,

ami már nem fáj úgy, mint régen.

A könnyek lassan elapadnak,

a hiányod enyhül, csendesedni kezd.

A nyitott seb összeforr,

és a szív talán újra kinyílik,

mint egy virág, melyet újra érint a nap.

Talán egyszer valakiért. Talán...