Az ódon bazár félhomályában egy teve mozdulatlanul állt. Mellette egy repedezett tükör, aranykeretben, rajta évszázadok pora.
– Ez nem eladó – szólt a kereskedő rekedt hangon.
– Miért nem? – kérdeztem halkan, miközben a szívem furcsán dobbant.
– Aki belenéz, megváltozik. Átok ül rajta – felelte komoran.
– Nem hiszek a babonákban – mondtam kíváncsiságtól fűtve.
Jót mosolyogtam, belenéztem a tükörbe.
A tükörben a teve futott, mögötte én ültem, palástban.
Homok ropogott a fogaim közt. A Nap égette a bőrömet.
– Ez… hogyan lehetséges? – suttogtam.
A bazár egy pillanat alatt eltűnt körülöttem, és a forró homok nyelt el mindent, miközben a tükörben egy boszorkány arcát láttam, aki hangosan kacagott.
