Sohasem késő újrakezdeni,
fakó falakra színt lehelni,
múlt porából felkelni bátran,
ecsetet fogni tiszta magányban.
Amit tegnap még sebnek hittünk,
ma már erőként élhet bennünk,
s ahol a szívünk megtorpant régen,
ott nyílhat ajtó újra a fényben.
Nem kell a régi rajztól félni,
lehet másképp is tovább élni,
ha megkopott is pár régi álom,
új színt kever hozzá bátorságom.
Mert minden nap egy friss vászonlap,
rajta a lélek újra alkothat,
s aki mer festeni önmagából,
szebb útra lép a tegnap porából.
