Üres papír van előttem,
nem mozdul rajta semmi szó.
Talán nem örökre néma,
csak most elbújt minden sor.
Kiszáradt a tintásüveg,
hallgat bennem a gondolat.
Pedig oly szépen süt a Nap,
de szívemben mégis árny marad.
Szeretne engem a szellő is,
lágyan simít arcomon.
Dalolnak nekem a madarak,
mégsem könnyül bánatom.
Talán a seb miatt van így?
Talán dér ül a szívemen?
Nem nyílik bennem rózsa,
csak vár egy éltető csókra.
