Pamcsi család – Buborékok és Mó hisztije

Egy szép délelőtt a kis Pamcsik a virágos réten játszottak.

A csillogó harmatcseppekből színes buborékok születtek.

Sok buborék.

Kék buborék.

Rózsaszín buborék.

Sárga buborék.

A kis Pamcsik megálltak.

Nézték.

Nézték.

Aztán gurultak.

Gurultak a buborékok után.

– De szép!

– De jó!

Mó hozzáért egyhez.

Pukk!

Miri hozzáért egyhez.

Pukk!

Milu hozzáért egyhez.

Pukk! Pukk!

Nevettek.

Gurultak.

Pukkasztották a buborékokat.

Pukk!

Pukk!

Pukk!

Dél lett.

Lumi mama szólt:

– Gyertek, gyerekek! Ebédidő!

Miri megállt.

Milu megállt.

Mó gurult tovább.

– Mó, gyere!

– Nem!

– Játszani akarok!

– Játszani akarok!

A pamacsa zöld lett.

Zöld és mérges.

Mó lehuppant.

Topogott.

Gurult egyet.

Megint lehuppant.

– Nem megyek!

– Nem! Nem!

– Játszani akarok!

– Pukk!

– Pukk!

Gurult tovább.

Gyorsan.

Mérgesen.

Miri és Milu csak néztek.

Csendben.

Lumó papa odagurult.

Megállt Mó mellett.

Ránézett.

Aztán átölelte.

– Mó, kisfiam…

a játék megvár.

A pocakod most hív.

Mó még mérges volt.

Még toppant egyet.

Aztán megállt.

Nézte Lumó papát.

Nézte.

Nézte.

Lassan odagurult hozzá.

Hozzábújt.

Papa átölelte.

Mó pamacsa lassan újra sárga lett.

Hazagurultak.

Ebédeltek.

Később újra játszottak a buborékokkal.

Pukk.

Pukk.

Este Lumi mamához bújtak.

Ő átölelte őket.

És halkan énekelni kezdett:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

Pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

Csillagszemeik lecsukódtak.

A Szélfűház lágyan ringatózott reggelig a csillagok alatt.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Miri és a Csiga-biga

A virágos réten aranylón sütött a nap. A kis virágok illatoztak, és minden olyan csendes, kedves volt. Miri lassan gurult a fűben, és kíváncsian nézelődött.

Egyszer csak megállt.

A fű között valami apróságot pillantott meg.

– Mi ez? – kérdezte halkan.

Ott volt egy pici csiga.

Lassan… lassan… mászott.

Miri közelebb gurult hozzá. Csillagszemeivel figyelte, hogyan mászik a kis csiga a fűszálak között.

A csiga aztán egyszer csak megállt, és bebújt a házába.

Miri nagyot pislogott.

– Hova lett, mama?

– Hova lett?

– Hol van?

– Hol van?

Lumi mama is odagurult hozzá.

– Ott van – mondta kedvesen. – A házában.

Miri ránézett.

– Ott lakik?

– Ott bent?

– Ott bizony – mosolygott Lumi mama. – Ott lakik a kis csiga.

Miri csodálkozva nézte.

– Mikor jön ki?

– Kijön?

Lumi mama gyengéden megsimogatta.

– Kijön. A csigák szeretik, ha énekelnek nekik.

Miri szeme rögtön felragyogott.

– Mit énekelünk? – kérdezte Miri.

Lumi mama elmosolyodott.

– Egy dalt a csigának.

És halkan, nagyon szépen énekelni kezdte:

Csiga-biga, gyere ki,

Vár a nap is ideki

Csiga-biga, itt vagy már?

Pici szarvad dugd ki már.

Miri figyelte.

Aztán halkan ő is mondta:

Csiga-biga, gyere ki…

Egyszer csak…

egy pici szarvacska kibújt.

Aztán még egy.

Miri örömében felnevetett.

– Kibújt!

– Itt van!

A kis csiga lassan… lassan… újra előbújt a házából.

Halkan, szeretettel énekeltek. Ahogy szólt a dal, Lumi mama pamacsa lassan rózsaszínű lett. Miri pamacsa is rózsaszínűvé változott.

A kis csiga még mászott egy picit a fűben, aztán megállt a napfényben. Miri mosolyogva nézte, aztán Lumi mamával hazagurultak.

Este lett.

A Szélfűház csendesen ringatózott a lágy esti szélben.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Eltűnt a pöttyöm!

 

 

Mó, Milu és Miri a virágos réten játszottak.

Boldogan gurultak a puha fűben.

Egyszer csak Milu megállt.

– Eltűnt a pöttyöm! – kiáltotta.

A pamacsa sötétkékre váltott az ijedtségtől.

Mó és Miri ránéztek.

Az ő pamacsuk is sötétkék lett.

Tudták, hogy baj van.

Mindhárman Lumi mamához gurultak.

Lumi mama leguggolt, és szorosan megölelte Milut.

Mó és Miri is odabújtak.

– Kislányom, nyugodj meg – mondta lágy hangon. – Figyeljük együtt.

A csillagszemek nagyra nyíltak.

A pötty helyén apró fény gyúlt.

A fény nőtt.

Meleg lett.

Lumi mama halkan suttogta:

– Amikor valami eltűnik, néha valami szebb érkezik.

A fény lassan formát öltött.

Nem kerek pötty lett.

Szív alakú lett.

Milu elmosolyodott.

A pamacsa rózsaszínre váltott.

Mó és Miri pamacsa is rózsaszín lett.

Lumi mama mosolygott.

A szívpötty halkan ragyogott,

és a Pamcsik újra boldogan gurultak a réten.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Lumi mama esti altatója

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Pamcsi lényekből álló kis család.

A Pamcsi lények játékos, pici lények voltak. Gömbölyű, lila testük volt, rajta apró sárga pöttyökkel. A szemük nagy és csillag alakú, a farkincájuk rövid, a végén puha pamaccsal. Szerettek gurulni, összebújni, és nagyon cukik voltak.

Ebben a családban élt Lumi mama és három kicsinye: Mó, Miri és Milu.

Este lett.

Lumi mama magához ölelte őket, és halkan dúdolt. A hangja lágy volt, mint az esti szél, meleg, mint egy takaró.

A csillagszemek lassan lecsukódtak.

A világ elcsendesedett.

Lumi mama tovább dúdolt.

És az álom megérkezett.