A Hold mellém szegődik,
csendben őrzi az utam.
Pont most, pont jókor
szárnyra kel egy dallam,
fényként ér a lelkemhez.
Egy angyal talán –
ki tudja?
A zene körém fonódik,
láthatatlan aranyszálakkal,
lágyan, kellemesen.
A hang azt súgja:
haladj tovább.
Nem vagy egyedül.
A lépteid
hazatalálnak.



