Őszi Ölelés

A fák aranyló ölébe hull a fény,

A fák aranyló ölébe hull a fény,

sárgába, vörösbe, barna álmokba öntve.

Suttog a szél, beszél vágyakról —

s lelkem lágyan táncol, mint az utolsó levél a ködben.

Illatos, hűvös reggel ringatja a csöndet,

és minden lépés nyomában történetek születnek.

Szívem apró gyertyaként pislákol,

vágyva a meleg ölelést, mely átformál mindent.

Ősz színei hullanak rám, mint édes csókok,

egy-egy levél egy emlék, egy-egy fény egy ígéret.

S a változás, mint lágy patak az avaron, átöleli a lelkemet,

minden átlépett küszöbön új remény ragyog fel.

Maradj velem, október, légy a vágyak tükörje,

hadd érezzem a múlt illatát, a jövő hívását.

S míg a fák lassan mezítelenek lesznek,

szívem telve marad a színek végtelen, halk énekével.

Őszi séta

Fúj a szél, tisztít,

táncolnak szívembe falevelek –

suttogó üzenetek a levegőben.

A Nap színe halványul,

aranyhíd húzódik az Ég és a Föld között.

Sétálok,

melege lágyan ölel,

mint emlékek selymes szárnyai,

simogat – bársonyos, kellemes.

Eszembe jut:

gyermekként ősszel sétáltam,

a Föld illata és az avar suttogása

mesélte az erdő rejtett kincseit.

Gondtalan, őszinte, tiszta voltam –

a fák lombjai, mint régi barátok,

mosolyogtak rám a szél táncában.

Faleveleket gyűjtöttem,

könyvekben préseltem –

mindegyik apró csoda volt,

illatuk a Föld és a fák emlékeinek hordozója.

Boldog voltam, ha egy gyönyörűt találtam,

mint aki a Földtől ajándékot kapott,

és a szívem fénylő csillaggá változott.

Ennyi is elég volt –

egy falevél,

hogy öröm legyen bennem.

Jó érzés felidézni a gyermeki létet,

mely ártatlan, őszinte,

mint az erdő rejtett kincsei,

mint a természet ölelő karjai.

Szeretlek, Október

Szépséges október, én úgy szeretlek!

Leveleid, mint színes takaró, takarják be a Földet.

A harmatos reggelek friss avar illata,

Az édes alma és dió fűszeres aromája,

Szívnek oly felejthetetlen pillanatokat ad ma.

A Nap lágyan érinti arcomat,

Kedvesen, mint szerelmes kezek, úgy simogat.

A fákon a falevelek búcsút intenek,

Mint rég elveszett barátok, akik a széllel távoznak;

A szél elviszi, táncra hívja őket, mielőtt a Földre érnek.

Mielőtt minden megpihen,

Az október színekben pompázik egy keveset.

A vörös, sárga és narancs árnyalatok összefonódnak,

Megmutatja nekünk az Isten által készült

természeti színek bűvös varázsát, mint a festő a kész alkotását.

A nap lenyugvásakor, mikor az ég aranyba borul,

A hűvös szellő lágyan fújja a fákat, mint egy lágy dallam;

A naplemente színei a szívembe íródnak,

Olyan emlékek, mint a csillagfény, örökké ragyognak.

Ki más lenne erre képes, ily szépet alkotni?

Ezernyi színben pompázatot nékünk varázsolni?

Csak a Teremtő tud ilyet festeni,

Októberi őszt szépséggel ajándékba adni,

Hogy lelkünket is frissítse, mint az őszi harmat,

Minden egyes nappal egy új kezdetet is hozhat.