sárgába, vörösbe, barna álmokba öntve.
Suttog a szél, beszél vágyakról —
s lelkem lágyan táncol, mint az utolsó levél a ködben.
Illatos, hűvös reggel ringatja a csöndet,
és minden lépés nyomában történetek születnek.
Szívem apró gyertyaként pislákol,
vágyva a meleg ölelést, mely átformál mindent.
Ősz színei hullanak rám, mint édes csókok,
egy-egy levél egy emlék, egy-egy fény egy ígéret.
S a változás, mint lágy patak az avaron, átöleli a lelkemet,
minden átlépett küszöbön új remény ragyog fel.
Maradj velem, október, légy a vágyak tükörje,
hadd érezzem a múlt illatát, a jövő hívását.
S míg a fák lassan mezítelenek lesznek,
szívem telve marad a színek végtelen, halk énekével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése